Bistro Kormos Róberttel – Interjú

Megjelent Biros Levente könyve, a Mindig Többet ADNI – 52 szemléletváltó tanulság a múkuskeréktől a négymilliárdig. Maga a szerző üzletember, 2018-an az év vállalkozójának választották.

Hogy kezdődött a te történeted? Vissza lehet menni erre a tipikus sztorira, hogy már gyerekként is eladtál mindent, és azt mondták rád: „Na, ebből a gyerekből még nagy üzletember lesz!”?

Eladtam sok mindent, de sosem mondták ezt rám. Ezt a könyvben elég hosszan taglalom, hogy valahogy belőlem a szüleim meg a környezetem nem nézett ki komoly dolgokat. Egyébként nyilván saját magam sem. És ezt nem is lehetett felróni nekik, hisz annyira rossz tanuló voltam, és abban az időben csak ez alapján ítélték meg a gyerekeket. Úgyhogy nem, nem volt ez.

Leginkább seftelgettem: az iskolában eladtam mindent, amim volt otthon, és nem volt szükségem rá. Illetve a bátyámmal gyűjtöttünk üveget, papírt, fémet, és ezekből is próbáltunk egy kis zsebpénz pótlékot csinálni.

A mai világban, ahol nagyon sok az üzleti coach – vagy valódi érdem alapján vagy mondva csinálva –, röpködnek a sikersztorik: valaki ilyen vállalkozást épített ennyire sikeres lett, nagyon sok pénze van. A másik oldalról, a nehézségekről viszont kevesebbet beszélünk. A te könyved erre is kitér. Én is beszélgetek olyan vállalkozókkal, akik elmondják, hogy a nagy siker mellett a családot el kellett hanyagolniuk, a gyerekei felnövéséről lemaradt, közben pedig egy folyamatos küzdelmet folytatott, hogy működésben tartsa a cégét. Szerinted mi volt a legnagyobb nehézség, amit eddig átéltél a vállalkozói életed során?

Most is kiráz a hideg, ahogy ezt kérdezed. Életem mélypontja 2009-ben volt, amikor csőd szélén állt a vállalkozásom (egy konyhastúdióm volt abban az időben), amit már 15 éve vezettem. A munkatársaknak fizetést kellett volna adni, és nem volt miből. Nagyon durva mínuszban voltunk, gyakorlatilag mínusz 40 millió forint volt abban az időben a teljes vagyonom. A folyószámla hitelem volt, mindenen jelzálog volt – még anyukám ingatlanján is.

A könyvben anyukám mesél erről. Nála is benne volt a pakliban, hogy soha többet nem látja ezt a pénzt. Ez tehát egy nagyon durva mélypont volt, és innen jöttem fölfelé. A könyvben erről is nagyon sokat beszélek, és őszintén elárulom, honnan kezdtem: cukrászból lettem szőnyegtisztító, utána üzletkötő, vállalkozó, kereskedő. 15 évig egyébként nagyon rosszul csináltam a vállalkozást, és ez juttatott tulajdonképpen ehhez a mínusz 40 milliós összvagyonhoz. Ebből végül is sikerült kimásznom, és arról szól tulajdonképpen a könyvnek a másik fele, hogy milyen szemléletváltásokkal tudtam ezt elérni. 

Ahogy mondtad is, nagyon sok coach, nagyon sok elméleti oktató van a piacon, akik valamiféle módszert mutatnak be – ami egyébként nem rossz, én is tanultam ilyeneket. A gyakorlati ismeretek, a rejtett vállalkozói tudás nélkül viszont ezek nem tudnak működni. Az olyan vállalkozók, akik átéltek ilyen mélypontokat nemcsak a szép, rózsaszín részét mutatják be, hanem a buktatókat is. Aki csak az elmélettel foglalkozik, az nem ismeri a gyakorlatban felmerülő problémákat, akadályokat, hisz nem élte át őket.

Ez tehát a technikai része: amikor elhatározod, hogy jobban szeretnéd vezetni a vállalkozásaidat, elkezdesz tanulni. De mi az a lelki beállítottság, ami azt tudja mondatni az emberrel, hogy „Igen, akkor nekigyürkőzöm, mert fogom ezt tudni jól csinálni”? Ehhez arra volt szükség, hogy higgy magadban? 

A dédnagypapám nagy gyűjtögető volt, ő vett egy ingatlant még annak idején, és 2009-ben azon gondolkodtam, hogy igazából ezt is el tudtam volna bukni, és ez egy igazán szégyenteljes gondolat volt. Abban az időben hónapokon át úgy éjszakáztam, hogy egész testemben remegtem, és magamnak mondogattam, hogy „Megoldod, Levente, megoldod, Levente!”. És itt jött el számomra egy hatalmas szemléletváltás, amit azóta is idézek: „Nem a vállalkozásban, hanem a vállalkozásomon kell dolgoznom”. Rájöttem, hogy hátrébb kell lépnem, kívülről kell néznem a cégemet, és akkor megláthatom, mit lehet kihozni belőle.

Abban az időben én mentem felmérni, én beszéltem az ügyfelekkel, amikor bejöttek, én jártam áruért Olaszországba. Annyira durván a vállalkozásban dolgoztam, hogy nem voltam képes teljes egészében ránézni a cégre és meglátni a lehetőségeket. Így nem lehet sem kapcsolatokat építeni, sem fejlődni. A folyamatos fejlődésre márpedig mindenképpen szükség van. Ez az, amit én több mint tíz évig nem ismertem fel. Magát a konyhastúdiót folyamatosan fejlesztettem, egyre szebb, egyre komolyabb bútorok kerültek be a kínálatba, de én nem olvastam sikersztorikat, nem tanultam mások elméleteiből. Meg voltam győződve róla, hogy minden jó úgy, ahogy van. 

Ha valaki fellapozza a könyvedet, a tartalomjegyzéknél már láthatja, hogy nemcsak a te gondolataid vannak benne, hanem másokkal is készültek interjúk. 

Így van. Ez azért volt számomra fontos, mert így más szemszögből is megismerhet engem az olvasó. Kifejezetten megkértem a riportalanyokat, hogy ne szépítsék meg a dolgokat velem kapcsolatban, hanem azt a reális képet adják át, ahogy ők valóban látnak engem kívülről. Szerettem volna, ha láthatóvá válik, hogy hiába jutottam magasra, bőven találni negatívumokat akár bennem, akár az életemben. Én például tudom magamról, hogy nem vagyok túlságosan tanult. Bizniszről elég jól tudok beszélni, de nem ismerek idegen nyelveket, nem tudok költészetről csevegni. Annyira egy dologra fókuszáltam az elmúlt harminc évben: hogy elérjek egy aktuális célt, vagy megmentsem a cégemet, vagy mondjuk a családomat, amikor apukám meghalt ’90-ben, és én ott maradtam egyedül húsz évesen. 

Ha tovább lapozzuk a könyvet, akkor a 8. oldalon olvashatunk a Biros-útról, amelyben 9 pontban levezeted a vállalkozó evolúcióját. Ebben az alkalmazotti korszaktól eljutunk egészen a hagyatéki korszakig. Én azon gondolkodtam, mikor megláttam ezt a 9 pontot, hogy ez egy piramis-jellegű dolog. Minél feljebb megyünk a szintekben, annál kevesebb vállalkozónak adatik meg, hogy eljusson ide. Mennyire nehéz szintet lépni?

Ez a Biros-út gyakorlatilag egy térkép. Van, aki magától el tud jutni oda, hogy mondjuk egyedül van a vállalkozásában, és mindent ő csinál. Netán van egy munkatársa, már képes magától összerakni egy jól megszervezett céget, és nem mikromenedzserként működik, hanem jó vezetővé tud válni.

Sok esetben egy tapasztalt vállalkozó több értéket tud adni a cégének, ha még hátrébb lép. Én ezt saját magamon is megtapasztaltam, hogy egy bizonyos szinten túl már kifejezetten akadályoztam a vállalkozásom működését a jelenlétemmel. Túl sokat innováltam, állandóan beleszóltam a dolgokba, mindenen javítani akartam, ezáltal lassítottam a termelést. 

Amikor az onlineMárkabolthoz felvettem a jelenlegi igazgatónőt, ő hozott egy gyakorlati tudást, egy sokkal higgadtabb légkört, bizalmi alapú rendszert. Ha most bemegyek a céghez, azt látom, hogy kávéznak, csocsóznak a munkatársak, mégis háromszor akkora a forgalmunk, és négyszer akkora a profitunk, mint abban az időben, amikor én kínlódtam a cégvezetéssel. Sokszor tehát nemcsak lehet, hanem kifejezetten ajánlott továbblépni.

Egy felsőbb szinten már befektetőként gondolkodunk, és elkezdhetünk segíteni más vállalkozóknak is. Megmutathatjuk nekik, mi az, amit mi átéltünk, amit rosszul csináltunk. A Szemléletváltó programot kifejezetten ezért hoztam létre. Az a vízióm, hogy a Szemléletváltó mentorprogramon keresztül pozitív hatással legyek a magyar gazdaságra. És úgy látom, hog ez abszolút működik, mert a közösséghez tartozó vállalkozókat rövidebb idő alatt magasabb szintre tudom eljuttatni, mint ahogy saját maguktól képesek lennének megugrani.

Kiknek ajánlanád a Mindig Többet ADNI-t?

Elsősorban természetesen vállalkozóknak. Én úgy gondolom, hogy aki vállalkozó szeretne lenni, és aki már most vállalkozó, az nagyon sokat profitálhat belőle. Én más vállalkozók sikertürténeteiből tanultam az elmúlt öt-tíz évben. Emellett azoknak is ajánlom, akik képesnek érzik magukat a változásra, és hajlandóak tenni is érte.

A könyveb 52 darab szemléletváltó tanulság olvasható. Szerintem minden pontban van érték, és ha ennek az értéknek a 10%-át be tudja fogadni az olvasó és képes beépíteni az életébe, a vállalkozásába, már azzal hatalmas előnyre tehet szert a cége.