Így zajlik egy gyümölcsöző állásinterjú

Az állásinterjú témája többször felmerült már. Akár a szerethető munkahely megteremtéséről, akár a kulcsemberek, leendő igazgatók megtalálásáról van szó, a jó állásinterjú elengedhetetlenül fontos mozzanata mindkét folyamatnak. 

Egy igazán jó értékesítőt, marketingest vagy akár leendő osztályvezetőt csak gondos válogatás után találhatunk. Ezt akár már a megfelelő PR-ral is megalapozhatjuk. Mindenki bíztatok arra, hogy a vállalkozása szociális média platformjait ne csak arra használja, hogy a termékeit, szolgáltatásait mutatja be, hanem bátran engedjen bepillantást a cége BOLDOG hétköznapi életébe is. Így a potenciális leendő kollégáink már ezeken a csatornákon is értesülhetnek róla, hogy milyen kellemes az alaphangulat a vállalkozásunkban.

Nagy cégeknél megfigyelhetünk egy másik, ügyes technikát a leendő kollégák felkutatására: ők a betölthető pozíciókat nem kampányszerűen, hanem állandó jelleggel hirdetik, jelenítik meg a weboldalukon, ennek köszönhetően folyamatosan érkeznek be az önéletrajzok, így ha valóban üresedés történne, már egy kész adatbázisból válogathatnak.

Természetesen tökéletes megoldás a kampányszerű, feladott álláshirdetés is. Ezek kidolgozásának azonban van egy sarkalatos pontja: az őszinteség. Nem a sablonos, hanem a szívből jövő, minket tükröző hirdetéssel van esélyünk a cégünk mentalitásával és értékrendjével leginkább kompatibilis kollégák megtalálására.

Sokszor hangsúlyozom, hogy mi nem multit vezetünk, hanem KKV-t. Nyugodtan beszélhetünk ezekben a hirdetésekben a saját nevünkben: elmondhatjuk őszintén, hogy milyen embert keresünk magunk mellé, kivel dolgoznánk együtt szívesen. Ezzel találhatjuk meg az igazán alkalmas embereket:

A megfelelő jelentkezők kiszűrése már félsiker. Ám maga az interjú folyamata, mely során ténylegesen megfigyelhetjük a jelöltet, még csak ekkor kezdődik el. Az első dolog, amivel kapcsolatban információt kaphatunk, az a leendő kolléga pontossága. Nekem nagyon szimpatikus, ha valaki nem sokkal, de mondjuk néhány perccel előbb érkezik.

Emellett én kiemelt figyelmet fordítok a felkészültségre. Ebből hatékonyan ki lehet szűrni, hogy az illető valóban velünk akar-e dolgozni vagy csak a saját megélhetése van fókuszban. Természetesen könnyen előfordulhat, hogy magától nem beszél ezekről a dolgokról, de irányított kérdésekkel egyszerűen ki lehet deríteni, hogy mennyire tájékozott velünk és a cégünkkel kapcsolatban. Ilyen szempontból én pozitívabban állok azokhoz, akiknek a jelentkezése pillanatában éppen van munkahelye, mert abból tudhatom, hogy váltani akar, tehát nem az motiválja, hogy bármilyen állást találjon, hanem válogathat, és valószínűsíthető, hogy okkal akar nálunk dolgozni.

Nyilvánvalóan mi is követhetünk el hibát az interjú során. Ilyen például, amikor elkezdünk áradozni a vállalkozásunkról, a velünk szemben ülő pedig csak ügyesen bólogat minket hallgatva, és ezáltal nagyon szimpatikus lesz nekünk, pedig jószerével semmit nem tudunk meg róla. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a jelentkezőt beszéltessük az interjú során, és elsősorban kérdéseket intézzünk hozzá, ne kijelentéseket tegyünk. Sokan már betanult, sablonos szövegekkel érkeznek az ilyen beszélgetésekre. Ezeknek sem szabad bedőlni, fontos, hogy belekérdezzünk, ahol csak tudunk. Ezzel nemcsak kizökkentjük őt a betanult monológjából, hanem arra is bátorítjuk, hogy magától, őszintén beszéljen, ami alapján le tudjuk mérni, hogy valójában milyen ember, hogyan áll a dolgokhoz, mennyire képes beismerni a saját hiányosságait.

Ez sokszor nem abból derül ki, amit mond, hanem ahogy mondja. Természetesen az előbbi is lényeges, de nagyon fontos a beszéd módjára – habog-e, keresgéli-e a szavakat vagy nyíltan, egyenesen beszél – is odafigyelnünk, hiszen a mi feladatunk elsősorban az, hogy az illető tulajdonságait mérjük fel, és csak másodsorban kell a tudására koncentrálnunk.  

Miután mi feltettük a kérdéseinket, mindenképpen adjunk meg a jelölt számára is a kérdezés lehetőségét! Nagyon sok minden kiderülhet a személyével kapcsolatban abból, hogy mit és miként kérdez rólunk, a cégünkről, a munkakörről. Egyfelől további információkat kaphatunk így a felkészültségével kapcsolatban, másfelől ki tud alakulni a kérdések mentén egy olyan beszélgetés, amelyből kiderül, hogy egy hullámhosszon vagyunk-e.

Hasonlóan sokat tudunk tanulni a jelentkezőkről egy-egy próbanap vagy próbahét során is. Megfigyelhetjük, hogy mennyire proaktívak, hogy tudnak együttműködni a többi kollégával, mennyire hatékonyan képesek ellátni a feladatkörüket. Egyszerre több jelölttel is tarthatunk próbanapot, próbahetet, ilyenkor azonban fontos, hogy őszintén, tisztán és érthetően kommunikáljunk velük, jelezzük, hogy mikor hozzuk meg a végleges döntést velük kapcsolatban.

Nálam egyébként egy sarkalatos pont még, hogy ha nem kifejezetten előképzést igénylő, specifikus pozícióra – például könyvelőnek – veszek fel valakit, figyelmen kívül hagyom a végzettségét. Én úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb a végzettségnél a hozzáállás és a motiváltság a fejlődésre.

Fontosnak tartom azt is megfigyelni, ahogy az előző munkahelyéről beszél. Nyilvánvalóan nem ébreszt szimpátiát, ha negatívan nyilatkozik róla, becsmérlően emlegeti a volt kollégáit, főnökeit. Az viszont szerintem mindenképpen értékelendő, ha beismeri, hogy bár a munkahelyével nem volt problémája, úgy érzi, túlnőtt rajta, és többet, jobbat szeretne. 

Szintén szimpatikus számomra, ha a leendő kolléga őszintén jelzi, hogy ha megkapja a az állást, az előző munkahelyén még mindenképpen szeretné rendesen letölteni a felmondási idejét, és hiába vonzó számára az általunk kínált pozíció, a régi posztját úgy szeretné leadni, hogy mindent lezár és korrekt módon, tisztességesen válik el az előző munkatársaitól. Egy ilyen emberről tudhatjuk, hogy helyén van a szíve, megbízható, nem akar másokkal kiszúrni, és fontos neki, amit mások gondolnak róla.

Érdekes helyzetben vannak egy kiválasztási folyamat során azok a kollégák, akikkel egyszer már elbúcsúztunk egymástól, mégis vissza szeretnének jönni a mi cégünkhöz. És ugyan ez elsőre visszásnak tűnhet, és azt gondoljuk, hogy az ilyen emberekben nem bízhatunk, hiszen egyszer már hátat fordítottak nekünk, mégis érdemes meggondolnunk az újra felvételüket. Ez egyfelől a cégünknek imázsának is jót tesz, hiszen egy visszatérő kolléga bizonyítja, hogy nem sikerült jobb munkahelyet találni, másfelől magának az illetőnek a hűségében is bízhatunk, mivel ő most már tájékozódott lehetőségeivel kapcsolatban a munkaerőpiacon, és mégis hiányzott neki az, amit mi nyújtottunk.

Könnyedén el tudok képzelni egy olyan beszélgetést, amelyben ez a munkatárs őszintén megmondja, hogy „Figyelj, ezt elszúrtam.” Ha képes belátni a tévedését, én nyitott vagyok arra, hogy ismét együtt dolgozzunk.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem szabad elkapkodni a munkatársak megtalálását, kiválasztását. Ha kollégát keresünk, teljes fókuszáltsággal tegyük, és elsősorban tartsuk szem előtt: Jó emberek csak jó cégekhez, jó vállalkozókhoz hajlandóak csatlakozni. 

Itt az idő, hogy megtudd, hol tartasz a Vállalkozói Evolúcióban! Töltsd ki néhány perces tesztünket DÍJMENTESEN, és kapj célzott útmutatást a vállalkozói elakadásaiddal, fejlődéseddel kapcsolatban!